Kommunikációs tüzijáték
A napokban néhány helyen megjelent a híre, hogy a kormányzat
külsős cégre bízná az augusztus 20-i ünnepek kommunikációját. A
lehetséges megbízás kapcsán többen hírbe hozták az Avantgarde
Groupot (amelynek többségi tulajdonosa vagyok), mint esélyest a
megbízás elnyerésére. Ez megtisztelő. A hírekbe
azonban híresztelések is keveredtek. Íme néhány
nekünk célzott állítás versus a
tények:
Avantgarde Group Kft. külföldi (ciprusi) tulajdonban: az
Avantgarde Group Kft. 100%-os magyar magántulajdonban
álló vállalat.
Az Avantgarde Group egyik tulajdonosa olyan személy, akit a
Kulcsár ügyben gyanúsítottként meghallgattak: semmi köze a
valósághoz.
Avantgarde Group korábbi kormányzati megbízásai: az Avantgarde
egy tagvállalata 2007-ben két hónapig dolgozott a GKM-nek. A
szerződést közös megegyezéssel került felbontásra. Az Avantgarde
Group sosem dolgozott az Oktatási Minisztériumnak.
Az Avantgarde Group munkája az American Jewish Joint
Distribution Committee-nek, amellyel állítólag közvetetten segített
Dobrev Klára kommunikációjában: a cég két esetben segítette Susan
G. Komen for the Cure mellrák ellenes alapítvány munkáját, amelyet
Nancy G. Brinker, volt amerikai nagykövet asszony neve fémjelez. Az
alapítvány egyik akciója az AJJDC-vel közösen zajlott.
Az egyik forrás idézi egy korábbi bejegyzésem, miszerint
elképzelhető Magyarországon, hogy egy irányváltott liberális párt
partner legyen a kormányzásban: nos, ez a bejegyzés Fodor Gábor
pártelnöksége idején készült, aki köztudottan a Fidesz alapító
tagja volt. Azóta persze máshogy alakultak a dolgok, de hogy a
gondolat nem volt teljesen légbőlkapott arra Anglia szolgáltatott
példát a maga konzervatív-liberális koalíciójával.
Tömören a lényeg: az Avantgarde a piaci, üzleti kommunikáció
élcsapata és ehhez a credojához hű is kíván maradni. Ennek
megfelelően a cég számára feltétlenül megtisztelő lenne, de
nem életbevágó egy kormányzati/közigazgatási kommunikációs
szerepvállalás. Ha érkezne ilyen felkérés a kormányzattól,
akkor tekintettel a nemrég lezajlott természeti katasztrófákra, az
Avantgarde a munkadíjára fordítandó közpénz jelentős részét az
árvízkárosult gyerekek támogatására ajánlaná fel.
A kérdés tehát marad: előörs vagy utóvéd?
Tovább »
Debreceni Liverpoolban
"It's been a hard days night". Szerettük volna, ha Benitez ezt
nyilatkozza a tegnapi BL nyitány után. Nem sokat tévedtünk.
Kemény és szervezett volt a Loki, ismerte el. Egyetlen 30
másodpercnyi "magyar-svédes" rövidzárlat döntött. De ahogy
ígérték a debreceniek, emelt fővel játszottak és így is
távozhattak a híres, hírhedt futballfővárosból. A nagylövő
Varga és Rudolf hiányzott, hiszen egyértelműen látszott: a Loki
egyetlen esélye a földön tartott labdából kipasszolt távoli
lövésben rejlik. A szokásos bomba és ezzel a bombameglepetés
elmaradt. Mégis, ha arra gondolunk, hogy a Lokisok bármelyike
elmesélheti majd gyerekeinek, hogy "én az Anfield Road-on
Gerrard-ot fogtam" vagy éppen "Torres-t szereltem", elhihetjük,
hogy az ő álmuk beteljesült. A többi ráadás, amiből még akármi
lehet. Pontok is akár, ha ennyire egyben marad a csapat
technikailag, fizikailag és fejben is. Minden a fejben dől el.
Igazi sport közhely. A tegnapi derbi újra igazolta, félperc
alatt. Hátha hamarosan felénk dől, talán éppen
itthon. Persze lehet, hogy ehhez be kell vetni az angolok
ellen titkos fegyverünket, a debrecenit.
Tovább »
Vitaklinika
Akinek nem inge, ne vegye magára, de a nyár kiválóan alkalmas
arra, hogy elsajátítsunk egy kis vitakultúrát. A következő
hat-kilenc hónapban nagy szükség lehet rá. Alább a Monty
Python gyorstalpalója az "Argument Clinic" - kezdőknek és
haladóknak. A vitának kultúrája van. Észérvek ütköztetéséről szól.
Feltételez valamiféle nyitottságot a másik álláspontjára. Úgy
tűnik ezek a vonalak mára teljesen befagytak. Ha kollektíven
ki akarunk mászni a mai lekvárból, akkor meg kell tanulnunk -
többek között - értelmesen, ne adj Isten "konstruktívan" vitatkozni
is. Persze ehhez kell értelem, meg "gyerekszoba". De ha ez adott:
give it a try :).
http://www.youtube.com/watch?v=kQFKtI6gn9Y&feature=fvste1
Tovább »
Magyar mobilkönyök
A legújabb kutatások szerint a mobiltelefon állandó emelgetése
elnyomja a könyökben futó idegeket. A sokszor ismételt fülhöz
emelős mozdulat egy idő múlva fájdalmat okozhat vagy érzéketlenné
teheti a könyököt. A "Cell Phone Elbow" vagy hivatalos,
orvosi nevén "Cubital Tunnel Syndrome" digitális korunk egyik új
betegsége - adta hírül a CBS televíziós csatorna. Az
EU választások kapcsán különböző poltikai erők máris
diagnosztizálták a probléma magyar mutációját, az enyves kezet. A
"Gluehand" szindróma elsősorban azokat érinti akik közpénzek felett
rendelkeznek. A leegyszerűsítve csak lopásnak, másutt
korrupciónak bélyegzett jelenség keveseknek okoz fájdalmat,
viszont egyre többen érzéketlenek rá. Többszörös
visszaesőknél a szindróma megszokássá, sőt egyenesen függőséggé
válhat és több évtizeden át is fennmarad, ha nem kezelik. Kezelése
meglepő módon nem orvosi beavatkozással, hanem elsősorban a
igazságszolgáltatói hatalom pártatlan gyakorlásával lenne
megoldható. E helyett azonban az utóbbi évtizedekben csak
placebókat alkalmaztak. Kísérletek során beszéddel kábították
a veszélyeztetett népességet, mialatt a szindróma szabadon
terjedt tovább. Vírusgazdák előszeretettel hangoztatják, hogy a
közpénzekhez közteherviseléssel kell hozzájárulni és a betegség
kevésbé akut időszakaiban - egymással versengve - terveket
dolgoznak ki arra, hogy miként lehetne több "újraelosztható"
forrást beszedni a gyanútlan páciensektől. A probléma ismerői
szerint a megoldás a terhek egyidejű csökkentése és következetes
behajtása. Csak arról feledkeznek meg, hogy amíg az enyves
kéz szindróma kezelésében a plakát placebóról nem sikerül valódi,
eredményes gyógykezelésre áttérni, addig kevés olyan idióta
(egy másik betegség) lesz, aki a mi kis közpénzmosodánkban
önszántából szeretne majd teherviselni.
Tovább »
Offshore kormány
Ideje beiktatni az alkotmányba az offshore kormány
intézményét. Ez lenne az a kormány, amelyik a Bajnai kabinetnél is
kisebb társadalmi támogatottsággal rendelkezik 20 éve halogatott
reformokhoz, amikre uszkve fél éve van. Ennél többet erről a
témáról nem lehet, de nem is ildomos megemlékezni. Talán
csak a szocialista frakcióvezető szavait érdemes az elmúlt hét
év kormányzásának fényében ízlelgetni: "kétszáz hazafi ül
körülöttem, aki nemcsak a népszerűségi mutatót figyeli" - mondta,
utalva arra, hogy pártjának megvan a bátorsága ahhoz, hogy
"segítsen az országon". Akinek erre nem megy fel a pumpája,
az választó a talpán. Jól célzott a hergelés. Az új
kormány alkothat, amíg a Jobbik és a Gárda a téren marad.
Paradox módon ők a pajzs a moderált (értsd: normális választó)
tömegek előtt, akik - talán - nem mennek az utcára amíg
ezekkel a csoportokkal azonosítják őket. Persze a "vasutasok"
még átírhatják a forgatókönyvet egy jó kis ígéret fejében.
Kezdődjék a mutatvány, amit egyesek nemzeti pántlikával átkötve, új
reformkorként, mások meg piros nyakkendős Bajnai
csomagként tálalnak majd fel. Melyik menüt válasszuk?
Tovább »
Fűre lépni szabad
Tavaly kaptunk egy baráti fülest. A furnérlemez kerítéskordon
mögött egy magyar Regent Park bújik meg. Így találtunk rá a
teljesen átalakított Kopaszi-gátra. Persze hallhattunk róla
azelőtt is bőven, de az a történet leginkább a területtel
kapcsolatos háttérmutyikról szólt. Őszintén szólva nem is vártam
sokat az első kilátogatástól. Tévedtem. A hely a legmodernebb
nyugat-európai közpark és a magyar ugar szellemének sajátos
keveréke. Kezdjük ott, hogy döbbenetes módon "Fűre lépni szabad"
táblák fogadnak és amikor a gyerek a többtonnás műanyag motorjával
legázolja a katonásan élére vágott Wembley minőségű pázsitot a
marcona őrök mosolyognak hozzá. A gát két oldalán a Duna,
mindenütt megmaradtak a régi fák és ültettek egy csomó újat.
Szépen kikövezett és kaviccsal felszórt gyalogutak váltogatják
egymást. Szemétnek semmi nyoma. Kutyapiszok, kutyástól
kitiltva. nem vagyok egy botanikus típus, de az egész park
egy merő harmónia és természetes szépség. Egyedül a többnyire
üresen tátongó szépen kivitelezett épületek nyújtanak fura
kontrasztot ehhez az igazi emberi enklávéhoz a Lágymányosi híd
lábánál. Vajon kinek milyen terve volt ezekkel magányos
óriásokkal és törpékkel? Egy étterem végül
beköltözött az egyikbe. Talán az első fecske hozza a többit.
De ha nem, az se baj. A Kopaszi-gát élmény így is működik.
Repülőjegy nélkül léphetünk be egy tőlünk ezer kilométerre nyugatra
kezdődő világba. Tavaly még csak maroknyian eszméltek.
A mini-játszótéren hétvégén is ha öten lehettünk. Mára
megsokszorozódtak a látogatók. A pozitív szájhagyomány működik. És
bár legszívesebben senkinek sem árulnám el, hogy
létezik Budapesten egy ilyen hely, talán azzal teszek jobbat,
ha azt mondom: lépjenek minél többen a fűre.
Tovább »
"Meghitt Kartell"
Magyarország továbbra is a korrupció foglya, az európai uniós
forrásokat például egy "meghitt kartell" osztja fel - írja az
Economist legfrissebb száma. Nekem most esett le. Most
értettem meg miért szerepel minden általam átfutott EU-s pályázati
kiírásban, hogy 2-3 előzetes, EU-s forrásból megvalósított
projektben szerzett tapasztalat szükséges. Az sem mindegy
mennyi volt ezekből a cég bevétele. Minimum tíz, de inkább
százmilliós bevételeket követelnek meg, még egyszer: már EU-s
forrásból. A két forintos kérdés: hogyan, hol lehet ebbe a
körbe bekerülni? Egyedül sehogy. Más "kiválasztott" farvizén
esetleg. Valahogy az motoszkál bennem, hogy az EU nem
ezt akarhatta. Ahol az alaptörvény ez esélyegyenlőség, a tőke és az
emberek szabad mozgása, ott nem lehet, hogy azt akarták, hogy pár
tucatnyi stróman fölözze le az anno nagy dirrel-durral
beharangozott mennyit is? Ki tudja már, de nekem valami 16 000
milliárd forint rémlik. És ha itt ez van, mi van tőlünk
keletre? Az EU helyében villámgyorsan létrehoznék egy kőkemény
EU pénz FBI-t, ami arra szakosodik, hogy minden tagországban
szó szerint nyomozzon az EU pénzek sorsa után. Garantáltan
jobban megérné, mint az hogy feneketlen vödörbe öntik a számolatlan
ojrókat. Az EU FBI-nak lennének helyi irodái és
NEM helyi alkalmazottakkal, hanem más EU tagállamok
pénzügyőreivel feltöltve. Persze nem kevés fordítási
költséggel járna az informálódás. De garantálom megérné, kivéve a
"meghitt kartell" tagoknak. Kudos az Economist-nak, hogy a magyar
sajtó helyett is dolgozik.
Tovább »
Politikai Tőzsde
Recseg a Dow, ropog a Nasdaq, a napokban mégis
elindult a világ első politikai tőzsdéje, az American Civics
Exchange. Pedig micsoda tesztpiac lehettünk volna. Milyen
szép lett volna mondjuk Surányit beshortolni. Amíg ott elnököt
választottak, mi miniszterelnököt brainstormolunk. Ez önmagában is
lehetett volna egy első termék. Az ACE online kereskedelmi
platformnak indul, amelyen április végéig virtuális pénzzel
működik. A sztori nem blöff. Már keresik a nagybefektetőket, akik
itt spekulálhatnak majd a politikai rizikókra a folyamatban lévő
jogalkotási változások alapján. A politikai futures piac arra
szolgál majd, hogy az ügyes befektetők fedezeti ügyletekkel
"kiegyenlítsék" politikai rizikóikat. Elképesztő, igazi amerikai
ötlet. Szégyen, hogy ebből nem lehet már hungarikum, annak
ellenére, hogy a feltételek igazán nálunk adottak. A politika
szereplői 20 éve állandóak, a döntések és jogszabályok naponta
változnak, a hatások teljesen kiszámíthatatlanok. Reformszöveg,
strukturális duma, előrehozott választás és széles nemzeti alapokon
nyugvó szakértői kormány, amelynek feje lassan bármely
érettségizett lehet. A manapság divatos "az ország
érdeke" is lehetne egy kiváló pénzügyi
termék. Képezhetnénk egy csomagot a "legitimáció" és
a "támogatottság" mutatóiból és
fogadhatnánk a mélyrepülés ívére. Lehetne termék a
narancsrészvény és a szekfűpalánta (mag? - bocs kertészek). Mi
lehetnénk a leginnovatívabb politikai kereskedő centrum. Csak
"futures" nem lenne, de ezt megszokhattuk már. Apró kozmetikai
probléma.
Tovább »
Tarolt az AC/DC
1979 óta vártam, hogy egyszer majd személyesen is
találkozunk. Tavaly októberben kiderült: talán. Budapestre
jön az AC/DC, amely a koncerthallok folyosói pletykája alapján
lejátssza a Stonest a színpadról. A találkozás csaknem végzetesre
sikerült. Leginkább Angus Young számára, aki valahol hatvanhoz
közel halálközeli állapotba játszotta magát a Highway to
Hell-re. Az együttes a Four Seasons-ben indított, ahol olyan
csendben gyülekeztek, mintha csak városnéző turnéra indulnának.
Simán elment volna mellettük az ember, ha nem ismeri évtizedek óta
a jellegzetes arcvonásokat. Hihetetlen volt, ahogy az
általános iskolai felmatricázott tolltartóról szinte megelevenedve
ott álltak pár méterre és várták, hogy elinduljon velük a konvoj a
sportcsarnokba. Innentől azonban nem volt megállás. Az
MVM összes voltja kevésnek bizonyult a zenéjükhöz. Az
előadásuk valószínűleg több energiát táplált a magyar hálózatba,
mint amennyit fogyasztott. Ha maradnak kicsit, Paksot nem
kell milliárdokért bővíteni. És azt is megtaníthatnák nekünk,
hogyan kell valamit vérprofin csinálni, amit egyébként szeretünk,
hogyan kell apait-anyait beleadni abba, amivel az időnket töltjük
(vagy ne is csináljunk semmit). Milyen más lenne ez a világ.
Work hard, play hard - ők ezt maximálisan betartják. Még akkor is,
ha ma már a tea az első számú ital Angus előtt a koncert után.
Tovább »
Megkésett Barba-trükk
Emlékeztek: rükk-rükk-rükk, barba trükk. Szombat óta nem enged
ez az érzés. Amióta majdnem nincs miniszterelnökünk. Azóta
záporoznak az összeesküvés elméletek és nevek, hogy vajon ki jöhet
utána. Arról kevéssé szól a fáma, hogy a jól kigondolt
helycserés támadáshoz vajon asszisztálnak-e a választók. A
forgatókönyv ugyanis feltételezi, hogy ez a meccs (is) lejátszható
a parlamenti politizálás keretei között. A várható eredmény:
egy "széles" támogatottságon (eseti alapon SZDSZ és/vagy MDF?)
alapuló kabinet és struktúra-terminátor miniszterelnök. Az új
premiernek megoldhatatlannak látszó többismeretlenes egyenletet
kell gyorsan megoldania. Egyrészről óriásit csökkenteni a
közkiadásokon, másrészről versenyképesebbé tenni a magyar
gazdaságot, adóreformálni, harmadrészt elkerülni, hogy a
közköltések csökkenése ne vezessen drámai belső kereslet
csökkenéshez. Köztudott, hogy ez a gazdasági visszaesés további
mélyülését jelentené. 22-es csapdája. Azt ma már mindenki
látja, hogy az elkótyavetyélt 20 évet, ami mögöttünk van, most F1
sebességű reformokkal kéne behozni. Akkor, amikor a
GDP mutatók délre tartanak. (Szak)ember legyen a talpán, aki
ehhez hozzáfog. De itt jön a Barba-trükk lényege: a
támogatottság. Bármilyen szakértői kormány alakuljon ugyanis az
mszp-szadi romjain, annak sosem látott mértékű változásokat kell
végigvinnie, sosem látott sebességgel, úgy hogy élvezi a társadalom
uszkve 25+2%-ának támogatását. MDF-estül esetleg
30%-ot. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy ekkora
támogatottsággal, egy ilyen mértékben megváltozott helyzetben lehet
stabilan, felelősen kormányozni és válságot kezelni? Igaz, ha
a választó dönt, több időbe fog telni. De nem fog-e még több időbe
és veszteségbe telni az, hogy egy maroknyi kívülről támogató
képviselő akaratához kötött "nemzeti szakértői kormány"
felőrlődik az állandó parlamenti manőverezésben és
alku-csatákban. A hajó elment, a békát le kéne nyelni: egy új
és erős társadalmi támogatáson alapuló kormánytöbbséget kellene
a válságkezeléssel megbízni. A mai parlament
soraiból összetákolt tutaj helyett, új cirkálót kéne
SOS építeni. Elő a hajóácsokkal!
Tovább »
Kína Achilles-sarka
A Világbank a napokban csökkentette az idei kínai GDP növekedési
várakozásokat 6,5%-ra. Hány ország örvendezne manapság
ennek. Csakhogy – legalábbis a CNN szakértői szerint – Kínában
a 6,6%-os GDP növekedés az a határ, ahol még az egyébként növekvő
munkanélküliség kezelhető. Ez alatt – mondják - olyan
mértékeket ölthet a gyárbezárások sora, hogy a leépítések nyomán
utcára kerülők zavargásokat, bizonytalanságot kelthetnek. Kína
megszenvedi a globális válságot, hiszen gazdasága erőteljesen az
oda kiszervezett olcsó gyártásra épít. Gyártani meg kevesebbet
kell, ha nincs vevő, sőt pénz sem az árukészletek kifizetésére.
Pedig mindenki Kínára figyel több okból is. Tőle várják, hogy a
kilábalás motorja lehet és azt is, hogy folytatja az amerikai
költségvetés finanszírozását. Kína elképesztő gazdasági növekedést
produkált az utóbbi évtizedben, nagyrészt annak köszönhetően, hogy
szinte nincs olyan termék ma a boltokban, amit egészben vagy
részben ne ott gyártanának. Ugyanakkor veszélyeket is rejt a
monokultúrás világ-manufaktúra modell. Nem híresült el kínai termék
azzal, hogy egészség károsító és életveszélyes. A gyerekjátéktól a
tejporig. A kínai termékáradat mégsem látszott csökkenni. Az
olcsó előállítás nagy úr. Manapság azonban a gazdasági válság
„mellékhatásaként” egyre inkább terjed a patrióta protekcionizmus.
Amerikában például már magáncég minősíti, hogy egy termék és/vagy
szolgáltatás mennyire amerikai. Ez alapján 3-5 csillagot és
hivatalos minősítést kap az áru. A vállalatok sorban állnak,
hogy csillagosok lehessenek. A „Buy American or bye America”
szlogen sosem volt időszerűbb. A magyar agrárminiszter a magyar
termékek megjelölésén munkálkodik. Nem új az ötlet, de újra
időszerű. Kína kínját minden ilyen lépés és mozgalom növelni
fogja. Az igazi veszély a globális gazdaság motorjára az, ha
az érzelem megfordítja azt az irányt, amit az értelem
(profitmaximalizálás?) indított el. Még nem állt be a
dugattyú, de Pekingben már biztosan keresik a csoda-kenőolajat.
Tovább »
Iker Twister
Mi a közös a globális pénzpiaci válságból gazdasági recesszióvá
előlépett turbulenciában és a klímaváltozásban? Az egyik
rövid-közép távon „veszélyezteti” a jövőnket, a másik hosszú távon
tesz kérdőjelet akár a létezésünk mellé. Szinte senki nem
keres összefüggést a két jelenség között, holott egy tőről
származnak. A képlet pofon egyszerű: a Föld, ahol élünk, véges
területtel és erőforrásokkal rendelkezik, az emberiség viszont
olyan méretű és sebességű növekedésre rendezkedett be a modern
időkben, amit ez a bolygó nem bír el. A mai gazdasági válság
csak az első jelentősebb figyelmeztetés az úton. Nagyjából
olyan, mint mikor egy betegség első diagnosztizálható jelei
megjelennek. A napokban figyelmeztette a Wall Street-et az
amerikai elnök: nem lehet visszatérni a válság előtti „pénzteremtő”
módszerekhez. Igaza van, ugyanakkor – bár pozitív, munkahely
és egzisztencia megőrző céllal születtek – a gazdasági stimulus
csomagok is ahhoz járulnak hozzá, hogy ne vegyük észre a fától az
erdőt. Ma a fejekben még mindig az van, hogy majd néhány nehéz
esztendő és intravénás dollár injekció után úgyis visszatérünk a
régi, jól megszokott korlátlan fogyasztáshoz. Kérdés: mennyire kéne
a mai válságnak fájni, ahhoz, hogy észrevegyük, így nem mehet
tovább. Meg kell újra tanulunk addig nyújtózkodni ameddig a
takarónk, a bolygónk ér. Vagy kolonializálni kell a Holdat és
tovább. Erről ma már több tudós vélekedik úgy, hogy muszáj lesz,
mert olyan folyamatokat indítottunk el a környezetünkben, amik
visszafordíthatatlanok. Nincs bizonyosság, de van esély arra, hogy
az elhúzódó gazdasági agónia és klímaválság valahol összeér. Egy
ilyen iker twister pedig a mégoly találékony emberiségnek is sok
lehet. A recesszióból akkor lesz igazi depresszió, ha
rájövünk már nem tehetünk semmit. De ma még tehetünk.
Tovább »
Barack Miamiban
Ha az ember lelendő amerikai elnököt akar látni,
ne horgászni menjen. Ez a tanulsága számomra a két héttel
ezelőtti keddnek. Régóta poénkodtunk a haverokkal, hogyha
szerencsénk lesz, akkor éppen a negyven évente egyszer esedékes
közös vakációnk idején lesz Obama ott ahol mi, Miamiban. Hogy
a csillagok így együtt álljanak, ahhoz lássuk be, nagy szerencse
kell. Megadatott, félig. Történt ugyanis, hogy október
21-ére mélytengeri horgászatot terveztünk. Mint minden
reggel, a hotelszoba küszöbéről felnyaláboltuk a Miami Heraldot,
amelynek címoldalán állt a hír: ma Obama nyaggyűlést tart a
belvárosban. Hitetelenkedve forgattuk a lapot a sarki
Starbucksban (a cég minden szavazónak ingyen kávét ajánlott és
feltehetőleg a csőd szélére sodródott ;). Több helyi
forrásból visszacsekkoltuk: a hír igaz, Obama érkezik. Igen
ám, de a horgászat már befoglalva, lemondani nem lehet, a "rally"
pedig 5:45-kor, fél órával a partot érésünk után kezdődik.
Sebaj, odaérünk, gondoltuk. Ezt követően 8 óra fizetett
sápadás, émelygés és tengeri betegség következett, néhány
kapással megszakítva. A snorkelinget már kihagytuk, miután
kiderült, hogy (a) Miami belső vizei, ahová vittek volna, finoman
szólva ipariak (b) időnk fogytán volt és nem akartuk lekésni
Obamát. Lebeszéltük a kapitányainkkal (kettő is volt), hogy
tegyenek ki minket a belvárosi Bicentennial Parkhoz közel eső
helyen úgy fél hat körül. Ehhez képest egyikük el is vitt a
parkhoz, a gyűlés színhelyére, ahol rögvest kiderült: elszámoltuk
magunkat. Az Obama póló, jelvény és emléktárgy
(barackpálinkát nem árultak) tengerén túl sokezres tömeg várt
bebocsátásra a szigorú biztonsági emberek falán át. Az Astoriás,
parlamentes, stb. happeningek ehhez képest házibulinak
minősülnek. Esélyünk sem volt, hogy 15 perc alatt
bejussunk. Pár perc tétovázás elég is volt ahhoz, hogy egy
önkéntes toborzó megtaláljon és megpróbáljon rávenni: dolgozzunk
Obamának. Miután rákvörösségünk, elhasznált törölközőink és
halszagunk mellé megszólaltunk, gyorsan rájött, hogy turistákkal
nem fognak "swing state"-et nyerni. Miután odébállt, bedobtuk
a magyar formulát. Az USA-ban ezt úgy jegyzik, hogyha egy
magyar mögötted áll a sorban, biztos hogy előtted jut be a
forgóajtón. Kinéztünk magunknak egy közeli toronyházat, ahonnan
csodás kilátás nyílott VOLNA a nagygyűlésre. Az ajtónálló
srác még kedves is volt, de jelezte meg kell kérdeznie a közelben
leselkedő karhatalmistát, hogy felmehetünk-e a szigorúan
ellenőrzött tetőre. A rendőr meghallgatta a messziről jött
ember sirámunkat, majd annyit mondott: NO. Egy pillanatra még
láttuk az érkező Obama autókaravánját. Másnap Fletcherrel,
helyi spontán idegenvezetőnkkel, megtekintettük a Miami
milliomosnegyed fűbeszúrt McCain/Palin táblácskáit. Nem volt
annyi belőlük, mint sorbanálló a keddi nagygyűlésen.
Meglegyintett minket a közelgő történelem halszagú szele.
Tovább »
Nyakig a gulyásban
A londoni központú Breakingviews.com véleménye 15,000 pénzügyi
szakemberhez jut el a világ pénzpiaci központjaiban. További
4.5 millió befektetőt ér el szindikált cikkeken keresztül például a
New York Times-ban. Magyarországon kevesen ismerik. Éppen
ezért - rendhagyó módon - eredetiben adom közre az IMF hitelcsomag
kapcsán megjelent írásukat:
Tovább »
Szegénységi bizonyítvány
A globális Blog Action Day témája a szegénység. Készültem is, hogy
a témát valahogy újszerűen fogjam meg. Ehhez hozzásegített a
Magyarországnak megígért IMF segély kommunikációja, ami egész
egyszerűen szegénységi bizonyítvány. Sikerült magunkat a
szanálás alatt álló Izlanddal összeláncolni és kiállni a híd
peremére. A tegnapi/mai nemzetközi sajtó egyedül
Magyarországot nevezi meg, mint segélyre esélyest, annak kapcsán
hogy a kormány szerint ígéretet kaptunk az IMF-től, hogy a bajban
megvéd minket. Minden valószínűség szerint jóhiszemű aktusról van
szó, ami valamikor jól jöhet. Csakhogy a nemzetközi
pánikhelyzetben éppen egy ilyen hír teszi ki eladási céltáblának az
országot és a fizetőeszközét. Ez egy olyan lépés, amit valamikor a
menedzsment, de minimum a kommunikációs tudományok
esettanulmányként prezentálnak majd arra, hogyan NE kommunikáljunk
egy pozitív lépést egy negatív piaci környezetben. És he
ránézünk a mai piaci mutatókra, akkor valóban BUX van. Nem
kéne tovább döntögetni a már így is vékonyra faragott bizalmi
tőkénket, mert így garantáltan még aktuálisabb téma lesz a
szegénység Magyarországon.
Tovább »
